2017. június 27., kedd

Izmusok

1.
Valami írás olvasás volt ... írta, hogy "u mic tipar" és Saci pipar-t mondott.

2.
Aztán ugyanígy jött létre a "peatru de păpuşi" is.

3.
"Ez itt a hortobágyi palacsinta!"
"Nekem nem kell hortobágy palacsinta, nekem brassói palacsinta kell!"

4.
Anya né az a madár pupăză!

5.
Háttal voltam a cselekménynek mikor ez elhangzott.
Anya: "Boti, a pudinggal nem eszünk uborkát! "

6.
Boti: "Feketés fehéres volt a film!"

7.
Nyaralás nagyszülőknél. Utána itthon:
Saci: "Végre! Jaj de jó ez a WC papír!"

8.
Rádióban: "Carrefour - pentru o viaţă mai bună"
Boti: "A Carrefour-tól nem is lesz jobb életünk!"

9.
Boti: "A főút azért főút, mert meg kell főzni?"

10.
Boti: "Mama! azt hiszem az egyik anyajegyem el van törve!!"

2017. június 17., szombat

Saci elsos kepei a tanitonenjetol

https://goo.gl/photos/i7CTX8do9bfgsJvu9

Udvarhelyi nyaralás

A gyerekek Ildi mamánál nyaralnak.
Utána mennek a másik nagyiékhoz. Elméletileg rekordhosszúságú nyaralás lesz szülők nélkül. (2 hét)

Anya (volt) osztályától virágcsokor

A piros a tanító néni, a rózsaszín a 3 lány az osztályból, és a 9 fehér az a 9 fiú.
Az este sírtak a diákjai, sírt anya is, és a 2 gyerekünk is a búcsú miatt.
Ősszel új osztály jön.

2017. június 15., csütörtök

Tanévzáró a templomban

3 filmecske, az utolsón Anya osztályának a díjazottjai.


Szomorú búcsú

Ma mikor anya ment Botiért az oviba, könnyezett a nagyfiú. Az a helyzet, hogy Mihai, a legjobb barátja, annyival nagyobb nála, hogy viszik suliba, Boti pedig marad az oviban még egy nagycsoportot járni. A barátot sajnálta. Nagyon. Le van amágy beszélve meg akar a srác látogatni minket a nyáron, 2 percre lakik.

2017. június 13., kedd

Esti bicajozás

2017. június 11., vasárnap

Vörös hegy

Kb 50 kilóméterre volt otthonról a hely ahol az autót hagytuk.
A séta egy nagyon meredek ösvénnyel kezdődött, ami látszik is a Strava-n, de szerencsére nem volt gond a gyerekekkel. Amúgy az a 8km az nem sok de a 658 méteres szintülönbség az azért "nagyon ott van". A Cenkre felmenni 350 méter emelkedés van csak. Szóval van mire büszkék legyünk, nem is nyavalyogtak a kölkök.

Időjárás jó volt, napos, kevés felhő odafenn, a legnagyobb bajunk a szél volt. Az néha nyomatta rendesen. Enni direkt azt a helyet kerestük, hogy szélcsend legyen. A nap sütött annyira, hogy a lábszáram és a térdem leégett. Na és a napszem↔vegem nyoma is látszik az arcomon ...

4 gyerek volt, Kingát és az édesanyját nem ismertük eddig, de Sacival nagyon talált a szó. Szerintem látjuk még őket. Csaj amúgy mateket tanít, a férje tűzoltó, azért nem is jött most, mert dolgozott.

Izzadtunk eleget, néha átöltöztünk, s ráakadtunk a Rododendron - ra is. István szedett belőle, azt hiszem teának. Gyerekek is segítettek neki.

2 csúcs is volt előttünk, de nem mentünk el odáig, gyerekekkel nem a csúcshódítás volt a cél.

Sacinak a kezében látni a hernyót eléggé meglepett engem.

Van pár kép, ahol a gyerekek mászkálnak Istvánon, úgy hívták a "játékot" hogy "élő fa", én a Láva kihívás néven ismertem. íme: http://imgur.com/uopxyyg
A gyerekek viszont nem ezen a szinten űzték a sportot :)

Hazafele úton, ahol általában hallani szoktuk az "elfáradtam"-okat, az volt, hogy a csajok egy kitalált mesében voltak, ilyen olyan szines repülő lovakról beszélgettek, elnevezték őket, és megtárgyalták a varázserejüket. A pofájuk nem állt be. Meg voltam győződve. hogy nyelv-izomlázuk lesz.
Istvánék sokat kirándulnak, sokkal többet mint mi, s szerinte soha ilyen kirádulásuk nem volt, hogy ennyire kevés szülősködésre legyen szükség. Nagyon jól elvoltak a gyerekek.

Képek: https://goo.gl/photos/ppJuzpUu4qAUj4ay7
Térkép : https://www.strava.com/activities/1031596439